A kiállításon számos olyan tárgy vagy lelet szerepel, amit a nagyközönség most láthat először, s amelyeket eddig csak a nagyon szűk szakmai kör vagy még ők sem ismertek.

A titkos temetés

A kiállítás egyik legértékesebb tárgycsoportjának különlegessége, hogy éppen Pannonhalmán találták rá egy szőlőparcellában. A leletet fegyverek és lószerszámok alkotják, szimbolikus jelentőségű hatalmi jelvényeket tartalmaz. Különösen fontos az arany lemezekkel díszített íj (markolat- és íjvég), az egyszerű kétélű hosszú kard mellett az aranyos markolattal, arany rekeszekben almandin gránátokkal ékes keresztvassal és aranyos hüvelyveretekkel ellátott dísz-kard, amikhez még feltehetően arany szalaggal dísztett lovaglóostor csatlakozott. Nem sír, hanem úgynevezett halotti áldozat maradványai a tárgyak, amit a halotti tor alkalmából az emlékhelyen ástak el. A titkos temetés (aminek fogalmát Attila temetése kapcsán ismerhetjük) és a máshol lévő emlékhely szokásának párhuzamait ázsiai régészeti és néprajzi adatok jelentik.

5. század második harmada
Pannonhalma-Szélsőhalom „L” jelű szőlőparcella
Vas, arany, rekeszekben almandin
Győr, Rómer Flóris Múzeum
A leletegyüttes a Pannonhalmi Apátsági Múzeumban tekinthető meg.

Az elrejtett kincs

A kiállítás legkorábbi keresztény emlékei a Kr. u. 4. századból származnak. A korai keresztény pannóniai emlékek közül kiemelhető az alsóhetényi orrvédő lemez. Az Iseumban megtekinthető sisak orrvédőjének aranyozott ezüst díszítőlemezén Krisztus-monogram látható, ami arra utal, hogy magas rangú tulajdonosa keresztény lehetett. A sisakborítás és az orrvédő lemez tenyérnyire összenyomva került elő az alsóhetényi erőd egyik oldaltornyában, ahol az építőkövek fugái közé rejtették el a 4. század második felében.

4. század utolsó harmada (?)
Alsóhetény, késő római erőd
Aranyozott ezüst, h. 10 cm
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum
A tárgy az Iseum Savariensében tekinthető meg.

A vadászjelenetes korsó

Az Iseum Savariensében tekinthető meg az egyik legpazarabb Magyarországon előkerült késő római lelet, a Budakalászon talált vadászjelenetes korsó, amely a híres Seuso kincs méltó párja, bár annál jóval kevésbé ismert. A korsót viaszveszejtéses eljárással öntötték, ma zöldes barna színű nemes patina fedi, de egykor színe az aranyhoz hasonló volt és ezen a felületen jól érvényesültek az egyes részleteket (fegyvereket, ruhákat, növényeket) borító ezüst- és vörösrézlemez berakások. A korsón három jelenet ábrázol medvevadászatot, egy lovas tigrisvadászt, látjuk medve és vadkan viadalát és egy bajba jutott vadászt is, akire leopárd támad. Az oroszlánvadászat jelenetben nem a győzelmes vadász jelenik meg, csupán azt a drámai pillanatot látjuk, amikor a dühödt vadállat lovat és lovasát veszélyeztetve felbukkan a fa mögül. A leopárdvadász könnyűlovas, sztyeppei harcmodort felidéző alakja nem jellemző a klasszikus antik hagyományra, ez a képtípus a késő antik művészetbe keleti hatásra épült be.

A késő római és a kora bizánci időszakban a vadászat ábrázolása igen kedvelt téma volt. A vadászatot kezdetben közönséges, szolgai elfoglaltságként tartották számon és csak később, keleti hatásra vált az előkelők kedvtelésévé. A késő antik időszakban a vadászat-ábrázolások azért jöttek divatba, mert a megrendelő, a tulajdonos életformájára utaltak, mivel az arisztokrácia fényűző életéhez hozzátartoztak az embert próbáló vadászkalandok. A vadász személye alkalmas volt a győztes úr, az ereje, ügyessége és intelligenciája segítségével győzedelmeskedő ember megjelenítésére. A természet erői felett aratott győzelem jelképesen a Jónak a Gonosz felett aratott győzelmére utalt. Ebben az értelemben a vadászat ábrázolása szerencsehozó, pozitív üzenetet közvetített. A sikeres vadász példájából bármely szemlélő erőt meríthetett, s a vadászat mint szerencsét hozó jelkép vált a késő ókori világban templomok, világi épületek és tárgyak (edények, ékszerek, csatok) általánosan elterjedt, kedvelt díszítőelemévé.

500 körül
Budakalász-Dunapart 740. sír
Öntött sárgaréz, ezüst- és vörösrézlemez berakásokkal; m.27,2 cm, sz.11,7 cm
Szentendre, Ferenczy Múzeum
A tárgy az Iseum Savariensében tekinthető meg.

Arany aljú üvegpoharak

A kiállítás Szombathelyi tárlatában szerepel két különleges technikájú kép, un. Fondod’oro. Az arany aljú üvegpoharak úgy készültek, hogy a kettős aljú pohár két üveglapja közé aranylemez-képet tettek, melyeken emberalakokat, jókívánságokat jelenítettek meg. A poharak közkedvelt ajándéktárgyak voltak a korban, jelentős számban kerültek elő katakombákból, noha nem temetkezési célt szolgáltak. A már összetört pohár alját volt szokás benyomni a frissen befalazott sírüreg vakolatába, hogy a sírhelyet könnyebben fölismerjék a hozzátartozók. Az egyik aranylemez-kép díszes viseletű házaspárt ábrázol, fejük felett SEMPER GAVDEAT[IS] IN NOMINE DEI: „Örvendjetek mindig az Úr nevében” felirat olvasható. A másik képen egy házaspárt és gyermeküket láthatjuk.

4. század
Dunaszekcső(Fleissig-gyűjtemény)
Üveglemez, aranyfólia; átm. 8,7 cm
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum

4. század második fele
Szalkszentmárton (a dunaújvárosi késő római temetőből)
Üveglapok között aranyfolia; átm. 9,2 cm
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. RR 63.5.1
A tárgyak az Iseum Savariensében tekinthetők meg.